A Polaroid Workshop csoport 2020-ban alakult Weiner Sennyey Tibor kezdeményezésére, az évek során baráti társasággá kovácsolódott, és már negyedszer állít ki az Abcdekor artprint műhely és galériában. A megnyitó előtti este kavicsok, angyalok és a Spice Girls is szóba kerültek, csak azt felejtettem el megkérdezni, miért szerepel a forradalom a címben.
Részleges tudással a 2019 környéki Polaroid-revivalról, és azzal az esetlegességgel a szívemben érkezem, ahogyan ki-ki egy doboz lejárt filmtől sem vár igazán sokat: semmi előre eldöntött, semmi feltétel, semmi óriási tét. A sokféleséget viszont, amivel szembesülök, nem vártam. Megtetszik, hogy mintha az emulzió az alkotók tudatalattijának direkt lenyomatát rajzolná ki minden további beavatkozás nélkül.
A titok, a látens és a láthatatlan érzékelése végigkíséri a képekkel töltött időt, és a feldolgozott témák különbözősége ellenére egy nagy közös történet bontakozik ki. A random beszűrődések, hőre módosulások, fizikai behatások nyomai egyszerűen mágikus események indikátorai.
„Minden dolog mögött van egy rejtély, hogyha nincs rejtély, akkor majd én teszek mögé”, árulja el mottóját a csoport egyik tagja és a galéria tulajdonosa, Chochol Etelka. Az anyag és a technika esetlegessége vagy hozzátesz, vagy elvesz az tudatosan komponált képből, és ettől lesz a végeredmény igazán jó. Etus jelenleg az őrangyalokra koncentrál, és talányosan mosolyog, amikor a még készülő, lágy tónusú sorozata mögé illesztett törött tükröt firtatom.
A beavatkozásnélküliség tehát nem szó szerint értendő: a konstrukció akár ollóval nekiesésben és ragasztásban is jelen van, mint Rózsa Tamás indulatból megfogalmazott harag–melankólia–remény hármasánál, vagy titkos randevúja felidézésénél, ahol szándékosan exponált bizonyos színű alapokat a kollázsokhoz. Királyi Gergely sorozatainak készítése közben őt ért élményei azt a Polaroid-feltételek mellett is érvényes tételt látszanak alátámasztani, hogy véletlenek nincsenek. Az üzenni próbáló halott szobanövényekkel (re: Barkóczi Noémi) másfél éve tartó projekt egyik önarcképe egy halálhírrel és Szaladják István világával kapcsolódott össze a számára örökre.
Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas költő, méhész és alapító Lutra-album matricákként emlegeti 10 évének Polaroid-pillanatait, amikkel jellemzően naplóba jegyzett verseket illusztrál. A nyitott oldalakat digitális vitrinbe és valódi képkeretbe helyezi; a múzeum elmosódott expozíciókkal, funkcionális tárgyakkal és kontúros emlékekkel lesz teljes. (Az egyik „fiók” éppen a karantén kezdetét, a csoport alapításának nagyjábóli idejét őrzi rekvizitumként.) Ezúton köszönöm a Lutra-hasonlatot, ami által egy idáig számon nem tartott, csodálatos jelenet juthatott eszembe a gyerekkoromból.
Rittling Tamás álmodó tavi tündérének virágain tökéletesek lettek a színárnyalatok – ám ő pont emiatt a túlságosan ritka kiváltság miatt részesíti előnyben a fekete-fehér alapanyagot. A kis képen sok részlet lehetősége, intimitása és az is láthatóan lenyűgözi, ahogy a technikai kísérletezés teljesen új dimenziókat képes kinyitni; például az extrém hideg egy nosztalgikus, időutazásszerű tapasztalattal ajándékozza meg a fáradhatatlan kutatót. Sólyomfi-Nagy Zoltán eleve táltos, keresztül-kasul lép át a dimenziókon, így mi sem természetesebb, mint hogy Polaroidból olvas, világok között közvetít. Számára a Polaroid él. Színes naptáncához, csigavonalaihoz és apró köveihez muszáj odahajolni, hogy ahogy leírásában is fogalmaz, magukat a teremtés üzeneteit betűzzük ki a zsebben hordható méretű post-itekből.
De milyen forradalom együtt mindez?
Kitörés a konvencionális, kiszámítható digitális fotózásból? Az ideális paraméterekből? A hibátlan tükrökből? Az egyre gyűlő szarból (re: Barkóczi)? Transzformáció? Nosztalgia? Demokrácia, pop-forradalom? (Rózsa ritkaságszámba menő 1997-es Spice Cam-je vad színével üt.) Emberek bámulatos összhangja a zűrzavarban? 62×62 mm-ig és tovább.
A (ki)hívás adott, a következtetés bátorító. Én legalábbis ezt viszem magammal a zsebemben a metrón hazafelé.
szöveg: Kovács Réka, rekkova.hu
fotók: Rózsa Tamás, Kovács Réka
A kiállítás megtekinthető 2025. 05. 11-ig az ABCDEKOR és Art Print Galériában (1138 Budapest, Turbina u. 6.), hétfőtől péntekig 10 és 17 óra között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.