Budapest FotóFesztivál blogja

Urbán Ádám „Cirkusz a függöny mögött” című fotókiállítása sokunk közös ünnepe.A Budapest Fotófesztiválon, itt az Újbuda Galériában látható tárlat ünnep a fotóművészet és közönségeszámára, de ünnep a cirkuszművészet, a cirkuszi közönség és közösség, sőt a cirkusztudomány számára is.

Elmondom, szerintem miért.

Urbán Ádám a Fővárosi Nagycirkusz fotográfusa, aki 2008-ban a Hungária körúti MACIVA Művésztelepen saját érdeklődéséből kezdte fényképezni az ott gyakorló artista növendékeket és artistaművészeket. Első cirkuszi felvételei óta 15 év telt el (Teljes életed egyharmada!), ezidő alatt Ádám közel 100 teljes cirkuszi előadást és számtalan cirkuszi eseményt dokumentált, ami azt jelenti több ezer fényképet készített, főként a Fővárosi Nagycirkuszban, a porondot és az artista befutót elválasztó függöny mindkét oldalán. Ebből a nagy mennyiségű és kiváló minőségű fotóanyagból Somosi Rita kurátornak elegendő volt mindössze 17 nagyítást elénk tárnia, hogy szemléltesse Urbán Ádám fotóművész rendkívüli érzékenységét és gondosan megkomponált, tűpontos emberábrázolásait, ezáltal a cirkusz rejtett dimenzióit.

Én 4 évvel ezelőtt, a Repülőcirkusz előadás alatt láttam Ádámot először. Egy fekete simléderes sapkás fiatalembert, aki otthonosan mozgott a cirkuszi porondot körülölelő piszni mögötti árokban, gyorsan és gyakorlottan helyezkedett ide-oda a drótkötelek, hálók, vezetékek és reflektorok sűrűjében, keresve a megfelelő nézőpontot. Cirkuszi fényképeivel, mint kiderült, már jóval korábban is találkoztam és találkozhatunk azóta is mindannyian, ugyanis azok a köztereken is szerepelnek: a Fővárosi Nagycirkusz óriásplakátjain, reklám molinóin, valamint a sajtóban és a műsormagazinokban is.

Azok a mesterien elkapott mozdulatok, kifejező pillanatképek, amelyeket Ádám a porond reflektorfényében módszeresen készített és készít ma is a fellépő artistaművészekről, 15 év alatt bekerültek a fotóművészet és a cirkuszművészet diskurzusaiba, bekerültek sok száz nálunk vendégszereplő világsztár fotóalbumába, és természetesen benne vannak a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ archívumában is. Urbán Ádám módszeres és szünetmentes cirkuszi vizuális dokumentációs tevékenysége hazai és nemzetközi viszonylatban is egyedülálló, és immár páratlanul gazdag cirkusztörténeti forrást jelent Közép-Európa egyetlen kőcirkusza, a Fővárosi Nagycirkusz sokoldalú megismeréséhez. Számunkra magától értetődő, hogy Ádám minden cirkuszi premieren és produkción jelen van – legutóbb Ifj. Simet László dunai átkelésén –, előre megtervezi az események dokumentálását, odahajol, lehasal, átfut vagy szélsebesen rollerez ából bébe, hogy a legmegfelelőbb szögből, egy új és még sohasem alkalmazott nézetből fotózzon. Amikor ennek a kiállításnak a képeiben gyönyörködünk, lássuk meg a függöny mögött és ünnepeljük őt: a Fővárosi Nagycirkusz megbízható, elkötelezett és professzionális vizuális krónikását!Ide készülve sokakkal beszélgettem, többek között munkatársunkkal Végh Sándor porondmunkással, Sanyival, aki 33 éve dolgozik a Fővárosi Nagycirkuszban, és mostanában éppen a porondot és a befutót elválasztó függönyt kezeli, és aki büszke Ádámmal való barátságára. Azt mondta, más nem fotózza őket, de másnak nem is engednék meg, mert csak Ádámmal vannak barátságban. Ádám is mesélt erről: hogy eleinte rendkívül óvatosan közeledett a porondon túli cirkuszi világhoz, igyekezett mindenhol jelen, de sohasem útban lenni, képeit megosztotta a rajta szereplőkkel, míg fokozatosan beépült közéjük – közénk.

Ez a kölcsönös szeretet és bizalom szerintem jól tetten érhető Ádám fényképein. Tiszteletteljes közeledése, idealizálás nélküli, bensőséges emberábrázolása, empátiája minket is behúz a cirkuszi kulisszák mögé, ahol változatos érzelmeket, gondolatokat, személyes kapcsolódásokat élhetünk át a fotókkal folytatott párbeszédünkben. A fókuszba helyezett szereplőkkel feltárul előttünk a cirkuszi társadalom sokszínűsége, a látványosságok mögötti emberi gesztusok valósága. Az emberi fókusz körüli környezet szintén kincseket tár elénk: rekvizitek, apparátok és kosztümök jól kirajzolódó, életszerű sokasága – a cirkusz változatos és változó kelléktára, a cirkuszi tárgykultúra eltűnő, jelentésteli emlékei. Az elnyűtt cipők, elhasznált rekvizitek ma már jó esetben bekerülnek a cirkuszmúzeumi gyűjteménybe, azonban a korábbi időszakok cirkuszi kultúrájáról főként Ádám fényképein keresztül tájékozódhatunk.

Muzeológusként szeretném hangsúlyozni a cirkuszi emlékekkel, tárgyakkal és történetekkel, a cirkusz örökségének megőrzésével kapcsolatos értékmentő munka jelentőségét, amelyben Urbán Ádám már akkor aktívan részt vett, amikor a cirkuszmúzeum, a cirkuszi tudományos tár még csak álom volt.

A Nemzeti Cirkuszművészeti Központban Fekete Péter főigazgatói kezdeményezésére 2017-ben elindított cirkuszi közgyűjteményi fejlesztés nemcsak Európában, hanem a világon is egyedülálló, komplex és módszeres cirkusztudomány: történettudomány, etnográfia, esztétika, etológia és pedagógia egyben, amelynek célja a hazai vonatkozású cirkuszművészet értékeinek megőrzése az örökkévalóságnak és bemutatása a nagyközönségnek a cirkuszi előadóművészet ismertségének növelése és méltó elismerése érdekében.

Többéves előkészítést követően, 1000. cirkusztörténeti szakkönyvünk állományba vétele alkalmából tavaly november 10-én ünnepélyesen megalapult a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum, amely a Közép-Európai régió és a hazai artistaművészeti örökség és kutatás bázisa. A közgyűjtemény jelenleg 1500 szakkönyvet és 35000 műtárgyat, ebben képző- és fotóművészeti alkotásokat is tartalmaz. Gyűjteményünkben Urbán Ádám dokumentarista cirkuszi fotói is helyet kaptak, amely az ő diszkrét résztvevő megfigyelői magatartásának és szakszerű vizuális antropológusi megközelítésének köszönhetően alapvető és hiteles társadalomtörténeti forrásanyagunk, és amely tudományos tárunkban hozzáférhető és kutatható. A közeljövőben kezdjük meg a cirkuszmúzeumi műtárgyak fotózását és közzétételét, amely attól ígérkezik különösen izgalmasnak, hogy Ádám lesz a műtárgyfotósunk, akiről közismert, hogy 27 évvel ezelőtt alkalmazott reklámfotósként futott be, tehát rendkívül gyakorlott és igényes a tárgykultúra megközelítésében is. 

Urbán Ádám cirkuszi sorozatainak mindezen felüli rendkívüli értéke, hogy nemcsak artisták, rekvizitek és műsorok emlékezetét őrzik, hanem a Fővárosi Nagycirkuszban a szemünk láttára megújuló cirkuszművészetet is megörökítik. A cirkuszi előadások tartalmas történetekre való felfűzése és mondanivalóval megtöltése, az artistaművészet emberfeletti teljesítményeinek mélyebb társadalmi üzenetekre fordítása, a felelős állattartás kérdéseinek társadalmi párbeszéde, az audionarrációs programok és a minden látható és láthatatlan hátrányosságot méltányos bánásmódban részesítő mai cirkuszi gyakorlat Ádám fényképein hangsúlyosan, ám metaforikusan jelenik meg. Az előadások eufóriájában az érzelmeké a főszerep, a produkciókban átélt egyensúly, erő, tartás, bizalom, csapatmunka jellemzően csak az előadás után tudatosul a közönségben. Ádám szándékosan fókuszál azokra a cirkuszi jelenetekre, amelyekkel társadalmi együttműködést, összetartást, közösségi értékeket képes kifejezni, és ezeket az üzeneteket képes a maga művészi eszközeivel felerősíteni. Urbán Ádám ezzel a gesztussal immár nem csupán a múltnak és a jelennek, hanem a jövőnek is dolgozik, hiszen fénykép-metafóráival példaként állítja a cirkuszművészet megújulását társadalmi megújulási folyamataink elé. 

A kiállítás megtekinthető 2023. május 22-ig az Újbuda Galériában