A budai Faur Zsófi Galériában - azon belül is a PANEL Contemporary terében került sor Gacsályi Bíborka Lina: Hipnagógia című kiállítására, amely egy korábbi, Insomnia című munkájának továbbgondolása. A sorozat az ébrenlét és az álomba merülés közötti átmeneti állapotot hivatott feldolgozni, grafikai szemléletű fotómontázsokkal.
A kiállítást Zsoldos Anna kurátor nyitotta meg 2025. április 2-án. Beszédét Szerb Antal klasszikusából, az Utas és holdvilágból vett idézetek uralták, melynek lapjain a magyar irodalomban elsők között jelent meg a kiállítás címét kölcsönző orvosi kifejezés. Az önmagában is misztikus hangulatú pincehelyiségben Budai Benjámin zongoraművész és Remete Marcell gitárművész előadásával kiegészülve az esemény egészen immerzív élményt nyújtott a résztvevőknek. A megnyitó után nem sokkal felkerestem Bíborkát, és az alkotás folyamatáról, a témához való személyes kötődéséről kérdeztem.
Kérlek, pár mondatban mesélj magadról. Milyen témák foglalkoztatnak, miből merítesz inspirációt a munkádhoz?
2023-ban diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafikusművész szakán, Madácsy István osztályában. Korábban tervezőgrafikát is tanultam, de az autonóm képalkotás mindig közelebb állt hozzám.Sokat foglalkozom az emberek közötti, az ember és környezete közötti kapcsolatrendszer témájával, ezek megfigyelése jelenti számom a fő inspirációt. Emellett foglalkoztat a külső hatások befolyása az egyén pszichéjére, valamint a személyes emlékezet témaköre. Képileg és tartalmilag is vonzanak a kidobott, elhagyott tárgyak. Elsősorban hagyományos grafikai eljárások eszköztárával dolgozom, de gyakran alkalmazok analóg és digitális fotóalapú technikákat.
Milyen eljárással készültek a kiállítás képei?
A kiállítás képei digitális fotómontázsok, több fotó egymásra szerkesztésével jöttek létre.
Hogyan alakult a munkafolyamat - kikkel, hol és mennyi ideig dolgoztál?
Közel egy éve fogalmazódott meg a kiállítás terve, azóta más projektek mellett párhuzamosan dolgoztam ezen a sorozaton. A fotóalapok nem műtermi környezetben készültek – minimális eszköztárral, otthon, egy lepedő, egy paplan és a férjem segítségével (a képeken ő és én jelenünk meg).
A fotók több szekcióban születtek; ezeket a munkák előkészítésének tekintem, akárcsak egy grafikánál a vázlatrajzokat. Volt néhány instruált beállítás, de sok kép spontán módon jött létre. Az utómunkálatok során az elképzelt kompozíciók összeálltak, de a paplan mozgásából adódó kiszámíthatatlan textúrák és az emberi test váratlan részletei tették számomra igazán élvezetessé a munkafolyamatot.
Mi határozta meg a fotók mennyiségét, mikor érezted, hogy elég?
Több fotómontázs is elkészült, végül ezeket redukáltam le a kiállításon is látható sorozattá. Néhány, a téma szempontjából fontosabb kompozíciót tekintettem alapnak, az ezek közötti átmenetet szerettem volna lágyítani a többi kiválasztott képpel. Igyekeztem azt is figyelembe venni, hogy mi működik a térben, hogyan kommunikálnak egymással a munkák.
A Hipnagógia az Insomnia című munkád továbbgondolása. Korábban is tervben volt a téma bővebb kifejtése vagy utólag érezted úgy, hogy ebben több is van?
Az Insomnia technikailag és tartalmilag is a sorozat kiindulópontjának tekinthető. Az egyetem alatt sok témába belekezdtem, köztük az alvászavar témájába is, de általában jött egy új feladat, valami más kezdett el foglalkoztatni, és egy-egy képnél megálltam. Többek közt az Insomnia c. munkánál is bennem volt, hogy szívesen bővíteném sorozattá, annyi változással, hogy időközben a hipnagógia - ébrenlét és álomba merülés közötti átmeneti állapot témája került fókuszba.
Milyen a kapcsolatod az alvászavarok témájával? Személyesen is érint vagy az Insomnia elkészülte után ástad bele magad mélyebben, esetleg mindkettő?
Személyes élmények ihlették a képeket, negatív a kapcsolatom az alvással. Alapvetően szorongó természetem van, ami nálam az alvás előtti és alatti időszakban tetőzik. Ilyenkor az irracionális félelmekkel teli gondolatok örvénye a saját érzelmi világom mélyébe zár. A külvilág látványa és visszajelzése hiányában, a valóságtól egyre inkább eltávolodva fokozódik a szorongató, fenyegető állapot, egy ponton pedig, az álmokban teljesen összemosódik a hétköznapi valóság a félelmekkel. Ezt az érzést próbáltam vizualizálni a képeken sokszor megjelenő örvénylő, befelé forduló formákkal.Az alapvetően negatív kapcsolódás ellenére nagyon érdekes élményeket is köszönhetek az alvászavarnak, rémálmoknak, alvásparalízisnek.
Alapvetően grafikusként működsz. Mi volt az a határ, ami után úgy érezted, hogy nem a grafikai eszközök a legmegfelelőbbek a témád kifejtéséhez?
A hosszú záridős fotó véletlenszerűsége vonzott a technikához. Ha rajzolok, nehezen tudom elengedni a kontrollt - előre, pontosan megtervezem az elemeket. Ez a fajta megközelítés pedig nem illett volna a kiállítás témájához.
A kiállítás 2025. április 30-ig látogatható. Finisszázs 2025. április 28, 19 órakor!
Szöveg és enteriőrfotók: Szűcs Nóra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.