Az egykori Csehszlovákiában a 80-as években nagyon népszerűvé vált a Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból származó, zenés, ritmikus csoportos torna, az aerobic hazai változata. Addig a nők nem igazán éltek társadalmi életet. Túlnyomó többségük munkába járt, és a különböző hobbikra a szocialista Csehszlovákiában nem maradt sok idejük, hiszen szabad idejüket főleg a családról való gondoskodás töltötte ki. Ezért az államilag szervezett torna, amely nemcsak a szép alak, de a társadalmi kapcsolatok ígéretét is hordozta, rövid idő alatt tömegek számára vált népszerűvé.
Aerobic oktató feleségének köszönhetően Zatloukal nemcsak fellépésekre, edzésekre, hanem a kulisszák mögé is bejutott. Az elkészített fotókkal nem volt semmilyen különösebb célja. Ennek ellenére, az idő múlásával, ezek a fotók váratlanul a valóság egy érdekes szeletét kínálják a nézőnek. Mindmáig visszautalnak a szocializmus tragikomikus időszakára és a „normalizált“ társadalomra. A dokumentumok közül számos magán hordozza az akkor fiatal szerző erőteljesen szubjektív látásmódját. Akinek vonalak, síkok és figurák kompozícióinak kombinációjából nemcsak képzőművészeti, hanem a korszak részben szimbolikus dokumentumát is sikerült létrehoznia. Zatloukal fotói, köszönhetően a döntően női modelleknek, erős érzelmeket és élményeket közvetítenek, amelyekhez szerényen felszerelt iskolai tornatermek és a lepusztult sportpályák mállott betonfelülete adja a hátteret. Ahogy Miroslav Tichýnek (1926–2011) veleszületett félénksége ellenére sikerült titkos szondán keresztül bemutatni a szocialista nő életét, Zatloukalnak is sikerült megörökítenie számos formában a más és jobb életről álmodozó nőket.
Petr Zatloukal (1956) a múlt század 70-es 80-as éveiben színre lépő cseh dokumentarista fotósok csoportjának tagja, akik közül többen az amatőr közegből kerültek ki, és az egykori Csehszlovákiában, az ún. “szubjektív dokumentum” műfaját népszerűsítették. Közéjük tartozott többek között Jiří Hanke (1944), Bohdan Holomíček (1943) vagy Bořek Sousedík (1946) is. Ezen a fotósoknak nem volt társadalmilag elkötelezett alkotói programja, a fotóciklusok témái és formátumai gyakran nagyon személyesek voltak. Számos szerzőnek éppen az érzelmi és bensőséges vallomások révén sikerült megragadnia a korabeli Csehszlovákiában uralkodó társadalmi és szociális helyzetet. Vagyis a fokozatos társadalmi hanyatlás és bomlás időszakát, amikor a kommunista rezsimek Közép- és Kelet-Európa szerte a szétesés felé tartottak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.