Budapest FotóFesztivál blogja

Az idő kettős természetével foglalkozik a MyMuseum Galéria Back to the Present- Vissza a jelenbe kiállítása, Isabel VAL és MURÁNYI Kristóf munkáin keresztül -  Patkós Luca tervezőgrafikus bevezetője a kiállításhoz

Isabel VAL

A kiállítás reklámhoz kapcsolódó vonatkozásáról szeretnék leginkább beszélni, és ezt a törekvésemet azt hiszem tökéletesen felvezeti a mögöttünk álló, és az ablakból jól látható templom.

Akik Budáról érkeztek, átjőve a hídon láthatták Budapest egyik legszürreálisabb reklámját, a mögöttünk álló templomon nagy molinó hirdeti “Éjjel-nappal KRISZTUS” (ami egyébként korábban Open 0–24 Nyitva volt, később változtatták meg erre az eredeti szlogenre). Eredetileg 2020-ban került ki a transzparens, és ha még az üzenettől és elhelyezésének szokatlanságától el is tekintünk, azért azt ki lehet mondani, hogy szörnyen igénytelen a kivitelezés.

A mai kiállításon is láthatunk furcsa, ma már viccesnek ható reklámokat, de abban talán egyet érthetünk, hogy ezek mind igényesen elkészített, minőségi munkák voltak.

Isabel régi barátom, egész pontosan emiatt a a fotósorozata miatt ismerkedtünk meg. Véletlenül találtam rájuk a neten, és mivel én is foglalkozom neon reklámokkal, mindenképp meg akartam ismerni Isabelt. Nagyon izgalmas volt, hogy a “messziről jött ember” (Isabel Barcelonából származik) mit láthatott meg ezekben a régi, kopott feliratokban, amiknek a jelentését nem is értette. Bár persze jobban belegondolva az eredeti jelentésüket már teljesen elvesztették, nincs Sztár üditő és nincs Budaprint, se Otthon áruház. Teljesen mást jelent ez már nekünk, mint akár csak a szüleinknek vagy a nagyszüleinknek.

Isabel VAL

És azt hiszem pont ezért kerültek ma ide ki, mert annyi más jelentést lehet hozzájuk rendelni.

Egy elég pragmatikus szempontból például: kitűnően megtervezett iparművészeti darabok. Kitűnnek a ’90-es évektől elszabadult, mindent lematricázó színes reklám áradatból a jól megtervezett, arányos, formás feliratok - már ha van valakinek szeme és türelme hozzá. Isabelnek van, iszonyat érzékenyen rátapint és kiérzi a nosztalgiát azokból, amik neki sose-volt emlékei.

2015-ben készítette a neon-fotókat, ez volt az első projektje Budapesten, mintegy bevezető a város történelmébe. Ahogy kiemelte a feliratokat a vibráló kék háttérrel, muszáj összekötnöm a spanyol gyökereivel. Azért valljuk be, Budapest tud sokszor szürke és kopott lenni, de Isabel képein ennek nincs nyoma, szinte érezzük a napsütést az arcunkon.

Murányi Kristóf Isabellel ellentétben ebben a környezetben szocializálódott, gyerekkorától kezdve szívta magába ezeket a színeket és formákat. De az egyik első volt abban, hogy mindezt a szocreál életérzést gunyorosság nélkül ábrázolja, a csóróságról olyan szép képeket fest, hogy közben meg nem érezzük magunkat kényelmetlenül.

MURÁNYI Kristóf

Nekem az a közös Isabel és Kristóf munkáiban, hogy végtelen szeretettel mutatják be, ezeket a nagyon nem “menő” dolgokat, bár megfigyelőként, kellő távolságból, de a végeredmény mégis nagyon kedves lesz.

Kristóf munkái most két jól megkülönböztethető részre oszthatóak. Az egyiket nevezhetnénk életképeknek, akár egy filmből kivett képkockák jelennek meg. A szalonnasütés illatára felbukkanó róka, vagy a Wartburg tetején kávézó pár, akik lehet épp megálltak pisilni? Vagy autót szerelni? De az én kedvencem a Trabant hátterében sétáló idős úr autós-táskával. Csak az autóstáska jelenségéről is órákat lehetne beszélni, és még annyi részlet van ezeken a képeken.

Az elejtett tölcsér a Siófoki fagyizó előtt Kristóf saját gyerekkori emléke, a liftes jelenet pedig minden hétköznapunk.

De nem szeretnék elveszni a részletekben, hanem szót ejteni a másik képtípusról, ezeket nevezzük “szükségtelen reklámplakátoknak”.

A hipó és az ultraderm kéztisztító a reklám igazi kifordítása: termékek, amiket mindenki ismer és nincs konkurenciájuk, vagyis méltó folytatása a szocialista reklám bárgyú üzeneteinek, mint “Cipőt a cipőboltból”, ‘Vásároljon készruhát’, vagy az itt is látható ‘Ne szemeteljen’.

MURÁNYI Kristóf

Mindezek mellett pedig tisztelgés a nagy magyar plakátművészet előtt. A kompozíciók a leghíresebb Macskássy fivérek, Konecsni György vagy Kemény György plakátokat idézik.

Persze ez egy nagyon messzire vezető és komplex kérdés, de azt azért alapvetésnek vehetjük, hogy a ’80-as évekig a reklámok sokkal igényesebbek voltak, hiszen a tervezőik igazi grafikus/festőművészek vagy éppen animációs filmeket készítő mesterek voltak. Nehéz megjósolni, hogy a ‘90-es évektől napjainking lesz-e olyan kiemelhető és kimerevíthető kép, szlogen vagy logó, mint amiket ezen a kiállításon láthatunk.

Nem is bocsátkoznék jóslásokba, hanem inkább szeretném egy Kassák Lajos idézettel zárni a beszédet, amit 1926-ban írt “A reklám”-ról:

“A reklám egy ország kulturális nívójának és gazdasági vérkeringésének egyik legjellegzetesebb kifejezője. Egy nagyváros fényreklámja, a házak fölött ragyogó transzparensek, a kirakatok, a körúti üvegoszlopok szembeugró betüi, kemény felkiáltójelei többet és tárgyilagosabban beszélnek az idegennek minden szószátyár és reakciósan együgyü bedekkernél, egy áruház jól tipografizált prospektusa, egyenes vágásu, könnyen összefogható betüivel, a papirfelület sötét és világos térelosztásaival, mint nyugodt és egyszerü tárgy, minden individuálisabb müvészkedésnél igényt és bizalmat keltőbb..”

A kiállítás megtekinthetó 2022. május 26-ig