Budapest FotóFesztivál blogja

A Budapest FotóFesztivál idei programjának hivatalos részeként nyílt meg április 8-án Olajos Ilka fotográfus Panel című kiállítása a 2022 januárja óta működő erzsébetvárosi K11 LABORban. Az április 28-ig látogatható tárlat apropóján kérdeztük meg a művészt, mit jelent számára az ideális lakóhely, milyen témák foglalkoztatták lengyelországi tanulmányai alatt és honnan ered különös vonzalma az előregyártott vasbeton elemekből épült panelházak iránt. Mádl Janka interjúja

• Ezt a sokak számára még ma is pejoratívan csengő szót választottad múlt héten nyílt kiállításod címeként. Mi az első dolog, ami eszedbe jut erről a kifejezésről?

Maga az épület jut eszembe, ami egy tömb, és rengeteg lakást foglal magában. Ha a lakótelepekre gondolok, akkor nem a monumentális, nehéz vasbeton lapok jutnak eszembe, hanem makettként tekintek rájuk, mintha papírból lennének, amiket ki lehet vágni, és újra összerakni.

• Úgy tudom, te magad sosem éltél lakótelepen, mégis régóta foglalkoztat a típustervek alapján kivitelezett panelok világa. Vissza tudsz emlékezni, mikor és milyen élmény nyomán alakult ki vonzalmad ez iránt az építészetileg és szociálisan is sokat vitatott világ iránt?

Igen, soha nem éltem lakótelepen vagy akár a környékén, pont emiatt kezdett el érdekelni, hogyan élnek ott az emberek. Számomra mindig valamiféle titokzatosság lengte körül a panel-világot, hogy mi lehet ott a falak mögött. Négyemeletes körfolyósós épületben nőttem fel, ahol ha kiállsz a folyósóra a negyediken, simán tudsz beszélgetni a másodikon álló szomszéddal. Ezeknél a lakótelepi épületeknél ez nem lehetséges. A benne élő embereknek maguknak kell kialakítani a saját kis közösségi terüket az épületek mellett, között. Pontosan ezek az épület melletti kis kertek, terek különböztetik meg egyik lakótelepet a másiktól. Mindegyiknek van sajátossága, külön atmoszférája.

• Hol található a kedvenc lakóteleped, van különösen kedvelt épületed?

Sokszor változik, talán kedvencem nincs is, de ami nagyon tetszik és még egzotikusabbá teszi a lakótelepen élők életét, az az Újhegyi lakótelepen található Guttmann-tó. Mesterséges tó, ami épp a lakótelepen élők számára lett kialakítva, ma horgásztó.

• Számodra mit jelent és milyen az ideális élettér? Építészeti, lakókörnyezeti szempontból hogyan képzeled el jövőbeli lak(ó)helyedet?

Budapesten nőttem fel, ma is itt élek a belvárosban, ami sok mindent megkönnyít, minden közel van. Szeretem magam körül a nyüzsit, így most ez az ideális, és még hosszútávon ezt tudom elképzelni. Viszont van egy álmom nyugdíjas néni koromra: venni egy kis házikót egy patak mellett, ahova csak kisvonattal lehet eljutni.

• A kiállításodon egy „interaktív sarok” is helyet kapott: bele lehet lapozni négy kisebb méretű füzetbe, amelyek szintén a łódźi tanulmányaidhoz kapcsolódnak. Mesélnél egy kicsit bővebben ezekről a füzetekről, mit találhatnak benne az érdeklődők?

ASP Łódź egyetemen tanultam októbertől január végéig. Két külön kurzusra készültek a könyvek. A legelsőnél nem volt külön koncepció a képek válogatásánál, csak az emlékeket szerettem volna egybegyűjteni, amelyek a kinti tartózkodás alatt értek. A másodiknál már fontos volt a válogatás szempontjából, hogy lakótelephez kapcsolódjanak a képek. A harmadik füzetben csak kioskok láthatók. Feltűnt, hogy többet is fényképeztem, mert érdekesnek tartottam őket, egy kis idő elteltével már tudatosan kerestem és dokumentáltam a bódékat. Az utolsó darab kicsit kilóg a többi közül: fekete-fehér képek szerepelnek benne. Itt főleg az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan lapozunk egy könyvet, mi kerül egy oldalpárra, mi a következő kép, mennyire kapcsolja őket össze az ember. Szándékosan nem egyértelmű, a nézőre van bízva, hogy milyen kapcsolatot talál a képek között.

• Milyen sorozaton dolgozol most, mik a terveid a jövőre nézve? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Jelenleg a MOME fotográfia mesterszakos hallgatója vagyok, idén tavasszal diplomázom. Mestermunkám szintén lakótelepekkel foglalkozik, de kizárólag budapestiekkel. Munkáimban már megjelennek portrék is az épületrészletek mellett, illetve montázs-kollázs technikával készítek képeket. Hipotézisem szerint a modernizmus és konstruktivizmus jegyében épült lakótelepek a sok hiányosság és a rosszul kialakított terek ellenére ma egy nosztalgikus, szerethető „világgá” alakultak át. Az épületek reprezentálását, az ott élő fiatalok bemutatását választottam. Ők szintén jó szívvel gondolnak életterükre, és arról nem a hiányosságok, vagy az építés eszmei háttere jut elsőként az eszükbe.

https://mome.hu/hu/showroom/163/panelkollazs

K11 LABOR, 2022.04.08.–04.28.