Átutazók, köztes térben és időn kívüliségben. Különös hangulat, mely egyaránt jellemzi a német alkotópáros, Dagmar Keller és Martin Wittwer egy lengyelországi buszpályaudvaron készített éjszakai portréit és Forgó Árpád fényes, fémesen csillogó moduláris formázott vásznait. Félhomály, bepárásodott buszablakok, alig kivehető, távolba révedő arcok. Érinthetetlen közeliség, érzéki plaszticitás, dimenzióváltás. A kiállított művek bizarr kontextust teremtenek egymásnak.
A Lebegő idő egy kísérlet eltérő, mégis sok közös nevezővel bíró világok bemutatására a kortárs fotográfián és festészeten keresztül. A művészek a sanghaji Swatch Art Peace Hotel rezidencia programján találkoztak 2018-ban. Első közös kiállításuk a Hybridart Space terében valósul meg.
Dagmar Keller (1972, Németország) és Martin Wittwer (1969, Svájc) alkotópáros 1997 óta dolgozik együtt. Művészetüket leginkább a többrétegűség jellemezi, mely egyaránt vonatkozik a téma feldolgozására, a technikai megvalósításra és a művek bemutatására. Munkáikban az észlelést, valamint a valóság ábrázolásának lehetséges módjait és azok valósággal való kapcsolatait boncolgatják. Témául elsősorban saját környezetük jelenségei szolgálnak. Fotósorozataikat, filmjeiket és videóinstallációikat már számos nemzetközi intézmény mutatta be, többek között, a Tajpeji Képzőművészeti Múzeum, a barcelonai MACBA Kortárs Művészezi Múzeum és a Kunsthalle Nürnberg. Passengers című könyvük, mely a Hybridart Space-ben kiállított fotókat is tartalmazza, elnyerte a párizsi 5. Nemzetközi Fotókönyv Fesztivál fődíját.
Forgó Árpádot (1972, Budapest) a kísérleti festészet érdekli. Munkái alapvető elemei az arány, a forma és a szín, illetve a képtest felületkezelése. A számok, a számosság, az „egy”, az egység és annak felbomlása, az egy és több, az egész és a rész viszonya foglalkoztatja. Visszatérő kompozíciós gyakorlata az előre meghatározott formájú, kisméretű képrészek, panelek, vagy modulok forgatással, konstrukcióval vagy dekonstrukcióval történő egymáshoz illesztése. Nemzetközi rezidencia programokon szerzett inspirációi nagy hatással vannak művészetére. Dolgozott, többek között, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Norvégiában és Lengyelországban. Munkáival szerepelt a budapesti Ludwig Múzeum, a Vasarely Múzeum és a waldenbuchi Museum Ritter kiállításain. 2019-ben elnyerte a Pollock-Krasner Foundation (USA) ösztöndíját.
- április 9 - május 1.
Hybridart Space (1052 Budapest, Galamb u. 6.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.