Mucsy Szilvia munkáiban egyszerre van jelen az urbanitás nyüzsgő világa és a természet lecsendesült, végtelen szépsége. Fotográfiáit, a klasszikus lírai dokumentarizmus jegyei mellett - melyek elsősorban tájképeit jellemzik- , a szubjektív dokumentarizmus fémjelzi, főleg a hétköznapi élethelyzeteket reflektív vagy önreflektív felhanggal megörökítő sorozataiban. Munkájában nem csak dokumentál, hanem a látványt, helyzeteket igyekszik pszichológiai érzékenységgel befogadni és mélységükben visszaadni. Korai munkáiban kizárólag fekete-fehér filmre dolgozott egészen 2006-ig, s csak a digitális kamerák fejlődésével fordult a színes fotográfia felé. Sokat utazott és élt a mediterrán közegben, amiről az első fotókönyve, Mediterrano is tanúskodik. 
A Palm, Sea, Land sorozata is ebbe a világba kalauzol minket, mégsem a konkrét környezet, hanem annak időtlen hétköznapi szépsége az, ami szembeötlő. Lassú képek ezek, gondolatok a világról, a tájról és a kapcsolódási pontokról: ahogyan a víz találkozik a földdel, a föld az emberrel, a természet az urbánus környezettel. Mégsem a dokumentarizmus dominál elsősorban, hanem az a kontemplatív hangulat, amit a bástyaként álló óriás pálmafák és rusztikusságukban is elemi szépséget közvetítő sziklák vagy partszakaszok képviselnek. A pálmafák visszatérő képelemek e sorozatban, egyszerre határolnak el és kötnek össze, adnak némi fogódzkodót a végtelenségben. A formák, fények, tónusok kötik össze a sorozat képeit, együtt rajzolva ki egy olyan vizuális narratívát, amely egyszerre beszél a végtelen tájról, a belső és külső csendről, s az emberi (jelen)lét határairól. A képek hol többet mondanak és konkrétan reflektálnak egy helyzetre, hol pedig a nézőpont, kivágás által csak csendesen engedik, hogy a saját szubjektív szűrőkön át kapcsolódjunk a látványhoz.
Mucsy Szilvia alacsony horizontú tájképeinek kis mérete mindezt a végtelenséget intim közelségbe helyezi, közel hozza hozzánk a természeti jelenségeket, látványokat, erőteljes kontrasztokkal erősítve vizualitásukat. A Palm, Sea, Land sorozat képein a természeti közeg dominál, az atmoszferikus veduták vagy a természet organikus szépsége, s az ember csak jelzésszerűen, staffázsként van jelen. Képein Mucsy nem esztétizál, lírai formanyelvével egyszerűen fogalmaz, fekete-fehér színvilágával megállítja az időt és egyszerre közelít és távolít minket a konkrét látványtól, miközben a klasszikus tájkép-hagyományokat is beépíti képeibe.
Somosi Rita
A kiállítás megtekinthető a B32 Trezor Galériában 2024. május 10-ig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.